pornjk, pornsam, xpornplease, joyporn, pornpk, foxporn, porncuze, porn110, porn120, oiporn, pornthx, blueporn, roxporn, silverporn, porn700, porn10, porn40, porn900

Az élőhelyek konfigurációja, valamint a mennyiség határozza meg a molylepkék tartományeltolódási arányát

Sok lepkefaj elterjedése megnövekedett azáltal, hogy az éghajlatváltozás hatására elterjedési területét pólusok felé tolták el. Egyes fajok azonban nem tudják követni az éghajlatváltozást, elsősorban az élőhelyek elérhetősége miatt, ami korlátozza elterjedési képességüket.

Kiterjedt empirikus kutatások igazolják, hogy az élőhely mennyisége fontos a tartományváltások lehetővé tételében; ha a költő élőhely alacsony lefedettséggel rendelkezik, kevesebb potenciális szórvány áll rendelkezésre, és ezért az új régiók megtelepedésének lehetősége erősen csökken. Az elméleti kutatások azt is világossá tették, hogy a tájon az élőhelyek térbeli mintázata is befolyásolja a tartományeltolódások mértékét, azonban nagyon kevés empirikus bizonyíték áll rendelkezésre ennek alátámasztására, ami megnehezíti a célzott helyreállítási erőfeszítéseket.

A modellezés azt sugallja, hogy egy új metrikus „tájvezetőképesség” használható az élőhelyek helyreállítására, és így segítheti a fajokat az éghajlatváltozásra való reagálásban, növelve ezzel az ellenálló képességet. A táj vezetőképessége számszerűsíti a szaporodó élőhelyek mennyiségét és konfigurációját, amelyek hozzájárulnak a tartományváltások sebességéhez.

A legújabb kutatások A Liverpooli Egyetem, a Butterfly Conservation, a Rothamsted Research és a Readingi Egyetem a National Moth Recording Scheme (NMRS) és a Rothamsted Insect Survey (RIS) adatait használja annak tesztelésére, hogy a tájvezetési mérőszám informatívabb-e az egyszerű mérőszámoknál, mint pl. élőhely-lefedettségként a fajok elterjedésének magyarázatában.

Hummingbird Hawk Moth, szerzői Nik Borrow, a surfbird galériából

Az 54 délen elterjedt molylepke elterjedési területének bővülését úgy határozták meg, hogy mennyi időbe telik, amíg egy faj az alapelterjedéséről (1965-1985) a RIS-csapdákig jutott, amelyeket 1985-től 2011-ig folyamatosan monitoroztak. Az egyes csapdákat körülvevő táj hatása, a közbeeső a csapda és az alapvonal közötti tájkép, valamint a fajok elterjedési terjeszkedésére gyakorolt ​​tájvezetési tényezőt értékelték.

A kolonizációig eltelt idő megmagyarázásának legfontosabb tényezője mind az 54 faj esetében az alapvonal eloszlása ​​és a fókuszcsapdák közötti távolság volt. A nagyobb arányú erdőtakarójú csapdák gyorsabban, míg a nagyobb külvárosi talajborítású csapdák lassabban telepedtek meg.

Ha azonban megvizsgáljuk a táj vezetőképességének hatását az erdőkkel kapcsolatos fajok egy részhalmazára, a magasabb vezetőképességi értékekkel rendelkező erdős tájakon lényegesen gyorsabb volt a kolonizációs ráta. Az erdős élőhelyek térbeli konfigurációja fontosabb volt, mint az erdőt körülvevő csapdák mennyiségének egyszerű mérőszáma, bizonyítva, hogy a tájvezetési mérőszám képes mind az élőhelyek elérhetőségét, mind a térbeli elrendezést rögzíteni.

Az eredmények azt mutatják, hogy a modern eltolódásokat az élőhely konfigurációja és kiterjedése egyaránt befolyásolja. Így a konduktancia mérőszáma lehetőséget ad annak megtervezésére, hogy miként tehetők áteresztőbbé a tájak, és pontosan meghatározzák a legfontosabb lépcsőfokokat a fajok terjedésének elősegítése érdekében. Ez a mérőszám abban is segíthet azonosítani, hogy hol lehet az élőhelyek létrehozását célozni a széttagoltság csökkentése érdekében, ezáltal javítva a tájon keresztüli összeköttetést, és növelve a fajok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *